Sok háznál nem közös képviselő, hanem társasházkezelő cég viszi az ügyeket – és ilyenkor jogos a kérdés: hol fér el ebben a képben az alkusz? A válasz: pontosan ott, ahol a képviselős házaknál. A kezelő és az alkusz nem riválisok, hanem két különböző szakma – és a jó együttműködésük a háznak hoz a legtöbbet.
- A kezelő a ház működtetésének szakembere; az alkusz a biztosítási piac versenyeztetéséé – a két szerep kiegészíti egymást.
- A tipikus munkamegosztás: a kezelő adja a ház adatait és a döntési folyamatot, az alkusz a piaci versenyt és a döntés-előkészítő anyagokat.
- Kárügyeknél a szereposztás írásban rögzítve működik a legjobban: ki jelent be, ki követi, mikor lép be az alkusz.
Két szakma, két erőforrás
A kezelő cég ereje a ház ismerete és az üzemeltetési rutin: nála vannak az adatok, a szerződések, a lakói kapcsolatok, a közgyűlési naptár. Az alkusz ereje a piac: több biztosító ajánlatainak bekérése, a feltételek összehasonlítása, a döntés-előkészítő tábla és a segítség kárügyben. A kezelőtől nem várható el, hogy a biztosítási piacot naprakészen kövesse – nem is az a dolga; az alkusztól pedig az nem, hogy a ház működését vigye. A határvonal természetes, csak ki kell mondani.
A jó együttműködés menete
Ajánlatkérésnél a kezelő a felmérés-adatlista alapján adja az adatokat – neki ez rutinfeladat, hiszen az iratok nála vannak. A versenyeztetés és a tábla az én munkám; a közgyűlési vagy tulajdonosi döntés előkészítésében a kezelő a folyamatot, én az anyagokat hozom. Kötésnél és váltásnál a papírmunka az enyém, a kezelő a ház oldali aláírásokat és nyilvántartást viszi. A díjfizetés és a kötvény-nyilvántartás a kezelő könyvelésében él – az évfordulós összevetés és a felülvizsgálat viszont – ha előtte szól – tőlem érkezik. Így egyik oldalon sem duplázódik munka.
Kárügyek: a legfontosabb tisztázandó
A kárügyi szereposztást érdemes előre, írásban rögzíteni: a ház kötvényét érintő kárt jellemzően a kezelő jelenti be a biztosító kárvonalán (nála van a kötvényszám, ő éri el a helyszínt), a lakókat a kezelő tájékoztatja, az ügy állását pedig a kezelő követi – elakadt ügynél segítek, amiben tudok. Az én belépési pontom a rendszerben rögzített: ha az ügy elakad vagy vitássá válik, alkuszként segítek a háznak, amiben tudok – erről szól az elakadt károk cikke. Így a lakó felé egy csatorna beszél, a háttérben pedig mindenki a maga szakmáját viszi.
Mit kérdezzen a kezelő az alkusztól – és fordítva?
A jó kezelő az alkusztól rákérdez a díjazás átláthatóságára (a válaszom nyilvános: a közvetítői díjazást a biztosító fizeti, a háznak a szolgáltatás díjmentes), a folyamat dokumentáltságára és a kárügyi vállalásokra. Én pedig a kezelőtől a döntési rendet kérdezem: ki dönt, milyen felhatalmazással, mikor ülésezik a ház – mert az anyagaimat ehhez igazítom. A viszony lényege az átláthatóság: mindenki tudja, ki miért felel, és a ház ezt látja is. Váltás esetén – akár kezelőé, akár képviselőé – a folytonosságról külön cikk szól: kezelőváltás és a szerződés.
Kérdés a saját házukra szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
