Egyre több társasház udvarán, teremgarázsában jelenik meg elektromos autó töltő – van, ahol a közösség fektet be egy közös töltőpontba, van, ahol egy-egy lakó szereltet fel saját fali töltőt a beállójánál. A töltő jó hír a jövő szempontjából, ám új kérdéseket hoz a biztosításba: kié a berendezés, mennyit ér, és mi történik, ha éppen töltés közben ér kár valakit vagy valamit? Aki ezekre a kérdésekre telepítés előtt válaszol, annak a töltő jó eséllyel csak kényelmet jelent majd.
- Közös beruházású töltő a ház vagyonának része lehet, egyéni – lakói – fali töltő jellemzően a lakó saját biztosítását érinti; vegyes helyzetben az írásos rendezés a legfontosabb.
- A töltőrendszer értékét be kell jelenteni a biztosítónak, különben a berendezés kára fedezeten kívül maradhat.
- A jellemző kockázatok között a tűz- és túlfeszültségi kár, valamint a felelősségi kérdés áll a középpontban.
Kié a töltő – közös vagy egyéni beruházás?
Az első tisztázandó kérdés ugyanaz, mint minden társasházi fejlesztésnél: ki a tulajdonos. Ha a közgyűlés dönt úgy, hogy közös töltőpontot létesít – tipikusan a közös teremgarázsban, közös elektromos hálózatra kötve –, az a ház közös vagyonának része, tehát a ház kötvénye érintett. Ha viszont egy lakó a saját költségén, saját beállójánál szereltet fel egyéni fali töltőt, az inkább a lakó saját ügye – a felszerelés engedélyezését és a biztosítást is jellemzően ő intézi. A gyakorlatban gyakori a vegyes helyzet is: egyéni töltők, amelyek a ház közös elektromos gerincvezetékéről kapnak áramot. Ilyenkor az írásos rendezés nem formaság: érdemes rögzíteni, ki a tulajdonos, ki felel a karbantartásért, és ki biztosítja a berendezést – ez a közös–külön tulajdon kérdéskörének modern kiadása.
Bent van-e a biztosítási összegben?
A töltőrendszer – a kábelezés, a terheléselosztó szekrény, az oszlopok – értéke nem elhanyagolható tétel, és ha a telepítés után senki nem szól a biztosítónak, a ház biztosítási összege a valóság alatt marad. Ennek két kockázata van: a töltő kára kieshet a fedezetből, és a ház egésze csúszhat alulbiztosításba. A teendő egyszerű: telepítéskor értesíteni kell a biztosítót, és szükség esetén emelni a biztosítási összeget – ennek menetét a menet közbeni összeg-emelésről szóló cikkünk mutatja be.
Milyen károkra érdemes számítani?
Az elektromos töltés két tipikus kockázati pontja a tűz és a túlfeszültség: a nagyobb áramigény miatt a régebbi épületek elektromos hálózata terhelés alá kerülhet, ezért telepítés előtt érdemes szakértővel felmérni, bírja-e a rendszer az igénybevételt. A másik réteg a felelősség: ha a töltés közben kár éri a más tulajdonában lévő járművet, vagy valaki megsérül a kábelezésben, ez felelősségi kérdés, amelynél számít, ki a berendezés üzemeltetője. Fontos kizárás, hogy a szakszerűtlen telepítésből eredő károk jellemzően nem térülnek a vagyonbiztosításból – itt a kivitelező garanciája és felelőssége jelenti a másik védelmi vonalat. Érdemes azt is átgondolni, hogy a töltőt csak a lakók használják-e, vagy alkalmanként vendégek is: minél szélesebb a használói kör, annál inkább megéri előre, írásban tisztázni a felelősség és az esetleges hozzáférés-szabályozás kérdését.
Jó gyakorlat háznak és lakónak
Közös töltőnél: közgyűlési döntés és dokumentált átadás-átvétel, a rendszer értékének bejelentése, majd az érték karbantartása minden évfordulón – ehhez ad keretet az évfordulós rutin. Egyéni töltőnél: a lakó előre egyeztet a közös képviselővel a felszerelés feltételeiről – a terhelésről, a helyszínről, a felelősség kérdéséről –, és tisztázza a saját biztosítójával, hogyan illeszkedik a töltő a lakásbiztosításába. Mindkét esetben igaz: a töltő akkor jó fejlesztés, ha a kockázati oldala is végig van gondolva.
Kérdés a saját házukra szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
