A jégverés után kicserélték a tetőt, a beázás után újraburkolták a lépcsőházat, a számla százezrekről vagy milliókról szól – és a biztosító kevesebbet utal. Ilyenkor a képviselőnél és a lakóknál egyszerre csörög a telefon: „mennyit vontak le, és miért?”. Alkuszként azt látom, hogy a bosszúság nagyobbik része nem a levonásból, hanem a megértés hiányából fakad: a kárrendezési levél tételei – avulás, önrész, limit, esetleg alulbiztosítás – más-más okra vezethetők vissza, és más-más módon lehet velük mit kezdeni. Ez a cikk a két leggyakoribb levonást, az avulást és az önrészt magyarázza el, majd azt, hogy a nem térített rész mikor kérhető vissza attól, aki a kárt okozta. Az önrész szintjének megválasztásáról – hogy a ház mennyit vállaljon magára – az önrész-logikáról szóló cikk szól; itt a kárrendezés oldaláról nézzük ugyanazt.
- A térítés két okból lehet kevesebb a számlánál: a feltétel avult (műszaki) értéken térít, vagy az önrészt vonja le – a kettő más logika, és a kárrendezési levélből ki kell derülnie, melyik történt, mekkora tétellel.
- A hazai feltételek jellemzően új értéken térítenek, amíg a károsodott épületrész avultsága nem lép át egy, a feltételben rögzített mértéket; efölött avult értéken – ezt, az önrész formáját és a limiteket a ház kötvénye rögzíti, biztosítónként eltér.
- Ha a kárt más okozta, a Ptk. 6:522. §-a szerinti teljes kártérítés elve alapján az önrész és az avulás miatt levont rész a károkozótól követelhető; a biztosító a saját kifizetése erejéig lép a károsult helyébe, a biztosított saját igénye pedig elsőbbséget élvez (6:468. §).
Két levonás, két ok
Az önrész a szerződésben előre vállalt saját teher: a biztosító a megállapított kárból ezt az összeget vagy arányt minden esetben levonja, függetlenül attól, hogy a tető új vagy régi volt. Az avulás ezzel szemben a károsodott dolog értékének a kor és az elhasználódás miatti csökkenése: ha a feltétel a károsodott épületrészt nem új, hanem avult (műszaki) értéken téríti, a levonás a károsodott elem korából és állapotából következik, és kárról kárra más. A harmadik tétel, amellyel a kettő gyakran összekeveredik, a limit – a feltételben egy adott kárfajtára (üveg, vandalizmus, kiegészítő fedezet) rögzített felső határ – és a negyedik az alulbiztosítás miatti arányos térítés, amelyet az arányos térítésről szóló cikk részletez. A kárrendezési levélnek tételesen kell mutatnia, melyik ok mekkora összeggel szerepel; ha csak egy végösszeget lát, kérje írásban a bontást – a kárszámítás indokolását a biztosítótól kérheti, és minden további lépés ezen alapul.
Új érték vagy avult érték? Amit a feltétel rögzít
A társasházbiztosítások az épületet jellemzően újjáépítési (új) értéken biztosítják: a biztosítási összeg arra szolgál, hogy a károsodott részt ugyanolyan minőségben újra fel lehessen építeni. A hazai feltételek többsége a károsodott épületrészt ennek megfelelően új értéken – a helyreállítás vagy pótlás költségén – téríti mindaddig, amíg az épületrész avultsága nem lép át egy, a feltételben százalékban rögzített mértéket; a küszöb feletti, erősen elhasználódott elemeknél avult értéken térít, vagyis levonja az avulást. Az avulási küszöb, a számítás módja (kor, műszaki állapot, karbantartottság) és az, hogy az avulást a teljes épületre vagy csak a károsodott elemre nézik, biztosítónként és termékenként eltér – ezért ugyanaz a jégkár egyik kötvényen új értéken, a másikon jelentős levonással záródhat. Régi tetőhéjazat, elöregedett bádogozás, sokszor javított strang: ezeknél számítani kell arra, hogy a biztosító az avulást felveti, és a kárszemlén az állapot dokumentálása – fotók, karbantartási naplók, korábbi felújítás számlái – közvetlenül a térítés mértékét befolyásolja. Két gyakorlati megjegyzés: a biztosító csak a károsodott rész helyreállítását téríti, a „ha már bontunk, cseréljük az egészet” jellegű felújítás többletét nem; és mivel a társasház jellemzően nem igényelhet vissza áfát, a térítés a feltételek szerint bruttó, de ehhez a helyreállításról szóló számla kell – számla nélkül a legtöbb feltétel nettó vagy kalkulált összeget fizet.
Az önrész formái – és ki viseli a házban
Az önrész a hazai társasházi feltételekben jellemzően levonásos: rögzített forintösszeg, a kár százaléka, vagy a kettő kombinációja („a kár meghatározott százaléka, de legalább egy rögzített összeg”). Ritkább az úgynevezett integrál önrész, ahol a küszöb alatti kárt a biztosító egyáltalán nem téríti, a küszöb felettit viszont levonás nélkül. Az önrész kárfajtánként is eltérhet: sok kötvény a vezetékes vízkárra vagy az üvegtörésre külön, magasabb önrészt alkalmaz, mert ezek a gyakori károk – a ház kötvényében ezt a táblázatot érdemes ismerni, mielőtt a lakók a számlához mérik a térítést. Hogy a levont önrészt ki viseli, az már nem biztosítási, hanem társasházi kérdés: a közös tulajdonú épületrész káránál a ház, a közös költségből vagy a tartalékból; a ház kötvényén rendezett, de külön tulajdont érintő kárnál a szervezeti-működési szabályzat vagy közgyűlési határozat rendezheti, hogy a ház vagy az érintett tulajdonos viseli-e. Ennek hiányában a vita szinte biztos – a pénz útját a kártérítés címzettjéről szóló cikk írja le.
Mi kérhető vissza a károkozótól?
Ha a kárt nem elemi esemény, hanem valaki okozta – a felső szomszéd rosszul kötött mosógépe, a kivitelező által megsértett vezeték, a kaput betörő autós –, a képlet megváltozik. A Ptk. 6:522. §-a szerint a károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni: a vagyonban beállott értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni előnyt és a hátrány kiküszöböléséhez szükséges költségeket. A biztosító térítése ezt a kötelezettséget nem szünteti meg, csak átrendezi: a Ptk. 6:468. §-a szerint a biztosítót az általa megtérített kár mértékéig megtérítési igény illeti meg a károkozóval szemben – kivéve, ha a károkozó a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozó –, a nem térített rész pedig a károsultnál marad. Vagyis az önrész, az avulás miatt levont összeg és a limit feletti kár a károsult saját igénye a károkozóval szemben; ha a biztosító a károkozó ellen pert indít, erről tájékoztatnia kell a biztosítottat, és kérésére – a költségek előlegezése mellett – a biztosított igényét is érvényesítenie kell, egyidejű igényeknél pedig a biztosított igénye az elsődleges. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a levont összegről írásban, a kárrendezési levéllel és a számlákkal alátámasztva igényt kell bejelenteni a károkozónak – aki ezt jellemzően a saját felelősségbiztosítójához továbbítja; a szomszédos lakások közötti esetek menetét a beázásról szóló cikk mutatja be. Két korlátot érdemes ismerni: a károkozó vagy biztosítója vitathatja, hogy a régi elem újra cserélése értéknövekedést jelent (a káronszerzés tilalma), így az avulás egy része jogvita tárgya lehet; és a kártérítési igény az általános szabály szerint öt év alatt évül el, tehát az idő nem sürgős, de nem is végtelen. Alkuszként ebben a szakaszban nem én lépek fel a ház nevében a károkozó felé: a biztosítói kárügy elsődleges útja a biztosító kárvonala, elakadt vagy vitás ügynél pedig segítek, amiben tudok – a részleteket az elakadt kárügyekről szóló cikk írja le; a károkozóval szembeni igény jogi kérdéseiben ügyvéd segít, a biztosítóval fennálló vitában pedig a biztosítónál tett panasz után a természetes személy tulajdonos a Pénzügyi Békéltető Testülethez, a ház mint közösség a bírósághoz fordulhat – a társasház nem minősül fogyasztónak, az MNB pedig egyedi kárvitát nem dönt el.
Mit tegyen, ha kevesebb jött?
- Kérje írásban a kárrendezés tételes bontását: megállapított kár, avulás mértéke és számítása, önrész, limit, esetleges alulbiztosítási arány.
- Vesse össze a feltétellel: mekkora az avulási küszöb, milyen önrész vonatkozik az adott kárfajtára – ha a levonás ezekkel nem egyezik, kérjen írásos indoklást vagy felülvizsgálatot a biztosítótól.
- Tisztázza a házon belül, ki viseli az önrészt: közös tulajdoni kárnál a ház, külön tulajdoni kárnál az SZMSZ vagy határozat szerint.
- Ha a kárt más okozta, jelentse be írásban a levont részre az igényét a károkozónak, a kárrendezési levéllel és a számlákkal; a közös háztartásban élő hozzátartozóra a biztosító megtérítési igénye nem terjed ki.
- Vitás elutasításnál vagy levonásnál az első lépés a panasz a biztosítónál; utána a természetes személy tulajdonos a Pénzügyi Békéltető Testülethez, a ház mint közösség bírósághoz fordulhat; ha szól, a levelek és a feltétel értelmezésében segítek, amiben tudok.
A biztosító csak arra és annyit fizet, ami a ház szerződésében biztosítási esemény és térítési szabály – a levonás tehát nem önkény, hanem a feltétel alkalmazása. Ismerni a feltételt, dokumentálni az állapotot és tudni, mi kérhető a károkozótól: ez a három dolog dönti el, mennyi marad végül a ház vagy a lakó zsebében.
Kérdés a ház kötvényére és kárügyére szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
Források
- Ptk. 6:522. § (a kártérítési kötelezettség terjedelme), 6:468. § (a biztosító megtérítési igénye), 6:22. § (elévülés) – 2013. évi V. törvény
- MNB – Pénzügyi Békéltető Testület: Hogyan kezdeményezheti az eljárást? (a fogyasztó fogalma; a társasház nem minősül fogyasztónak)
